Pénteken lezárult a #mutimiteszel_valojaban “projektem”, amellyel az volt a célom, hogy megpróbáljak választ találni arra a kérdésre, hogy mennyire figyelek oda a helyes táplálkozásra, ha mindent megosztok Instagramon, amit valójában megeszek. Ugyanúgy rábontok-e este 9-kor a nasikára, ha tudom, ezt mindenki látja. Ugyanúgy megeszem-e a csokikámat, ha nem tudok bebújni a sarokba elmajszolni.
Sokkal érdekesebb tapasztalatokat szereztem, mint amilyenekre számítottam, amikor belevágtam.
![11420058_10206430925314057_1464411908_n]()
Az első napokban végig az volt az érzésem, hogy figyelnek. Olyan volt, mintha be lenne kamerázva a hűtő, az édességes fiók, a kamra, minden. Ez pozitív hatással volt rám, valóban kétszer meggondoltam, hogy elindulok-e a hűtő felé egy túrórudiért, vagy megeszem-e a fiókban rejtőző kekszet.
Ennek ellenére természetesen néha-néha “lebuktam”. Ha ciki, ha nem felvállaltam, hogy igen, a szombat reggel nálunk csokival indul, mert pizsiben csokit enni és közben tévézni jó🙂
![11376310_1033848256627640_2089709984_n]()
Hét közepéig egészen büszke voltam magamra, hogy meglehetősen ügyesen ettem. (Addig.) Már nem kenyeret ettünk reggelire, hanem rászoktunk a zabkására, sok zöldséget ettem, a hús mellé köretnek tojást sütöttem, paradicsomot vágtam, alig nyúltam tejtermékhez (ami számomra nagy nehézség, mert imádom a joghurtokat) és átszoktam a cukormentes házi limonádéra:)
![11289749_10206422593945778_1697985405_n]()
Aztán elindult a hét, pörögtek az események és a hét közepén elértem a projekt mélypontját, amikor valóban szégyelltem, amit ettem. Tudom nem mentség, de iszonyú sűrű napom volt, sok munkám volt, maximálisan akartam teljesíteni és bizony elfelejtettem enni és bizony azon a napon csak ezt a két képeket postoltam:
![11414347_10206403055817337_1101804796_n]()
Ahogy feltöltöttem a képeket és beismerően leírtam alá, hogy nem csaltam, valójában csak ezeket ettem egész nap, rögtön kaptam aranyos kommenteket, hogy ez így nem jó, vigyázzak, egyek rendesen. Akkor úgy éreztem, hogy bizony könnyebb és egyszerűbb, ha most azonnal letörölném a képeket és nem felvállalni, hogy egész nap egy zabkását és két szelet húst ettem. Nagyon szégyeltem és kínosan éreztem magam, de nem volt menekülés, hiszem pont ez volt a lényeg, hogy igenis nézzünk szembe a hibáinkkal, vállaljuk fel, gondolkodjunk el rajtuk.
És én tényleg elgondolkodtam, magamba szálltam és a másnapot szépen végig ettem: sokszor keveset és aznap már büszkén postolgattam az elemózsiáimat:) (Jó lecsúszott egy raffaello, de csak azért meg a kormányablakban ragadtam órákra:)))
![11638099_10206430875072801_1991746204_n]()
Összességében nagyon örülök, hogy belevágtam, mert én sajnos néha magamtól elfelejtek oda figyelni a táplálkozásra és ez a “projekt” elindított egy jobb úton. Habár innentől csak a kajáim 99,9%-át fogom postolni, ahogy megszokhattátok tőlem, nem mindent, amit megveszek, de ennek ellenére úgy érzem jobban oda fogok figyelni arra, hogy mikor, mit és mennyit eszem.
Ajánlom mindenkinek, hogy próbáljátok ki Ti is, mert tényleg olyan oldalatokat ismerhetitek meg, ami eddig rejtve maradt. És ha Ti is olyanok vagytok, mint én, hogy néha nem megy magatoktól, akkor ez egy nagyon jó módszer arra, hogy rávegyen minket az egészségesebb táplálkozásra. Mert hát mi is lehetne nagyobb motivációs erő, mint hogy mit gondol rólunk a külvilág:)
Remélem élveztétek a beszámolómat:)
Sok sikert Nektek is, ha megpróbáljátok megmutatni, hogy mit esztek valójában:)
__
#mutimiteszel_valojaban #mutimiteszel